Bemutatkozás

Frankó Tünde vagyok, háromgyermekes édesanya. Békés megyében, Kondoroson élek a férjemmel. Évek óta írok közösségi média felületeken, ahol írásaim széles körben terjedtek, sok megosztást és visszajelzést kaptam. Emellett előadásokat tartok több témában, többek között önismeret és szülőség kapcsán. A mai napig emberekkel foglalkozom, egyéni és csoportos keretek között.
Életemet ötvenhat éves koromig kitöltötte a gyermeknevelés, a családom és a hivatásom. Régóta érlelődik bennem a vágy, hogy könyveket írjak. Most jött el az idő, hogy bátorságot gyűjtve megmutassam magam az olvasóknak is.
Az elmúlt évek során az előadásaimon egyre több saját élményt osztottam meg, és a legutóbbi YouTube-videómat, több mint tízezren tekintették meg. Ez adott újabb lendületet ahhoz, hogy megszülessen első könyvem, az Anyám könnye.
Egészségügyi és óvodapedagógiai végzettséggel rendelkezem, önismereti és kommunikációs trénerként dolgozom. Közel húsz éve vagyok jelen a segítő szakmában: hallgattam, figyeltem, jegyzeteltem az emberek életét. Írásaim születésről és halálról, országos szinten is eljutottak sokakhoz.
Nem tanítani szeretnék, hanem megmutatni: érdemes szembenézni a múltunkkal, vállalni önmagunkat, és végigmenni azon az úton, amely néha fájdalmas, de értelmet és erőt ad. Hiszem, hogy ha megosztjuk a történeteinket, az út együtt könnyebb lesz.

A könyvet majd a helyszínen meg lehet vásárolni.

Az Anyám könnye nem csupán egy családi történet – ez egy út, amelyen haladva mindenki szembe találkozik saját múltjával és történetével.
Memoár, személyes vallomás. A könyv nyelvezete lírai hangvételű, szépírói igénnyel megírt mű, ezért túlmutat a hagyományos élettörténeti műfajon.
A könyv elsősorban azoknak szól, akik saját múltjuk feldolgozásában keresnek kapaszkodót. Az Anyám könnye üzenete univerzális: mindenki számára szól, hiszen mindannyian édesanyától származunk, mindannyiunk életében vannak olyan történetek, amelyekben fellelhetők az anyához kötődő sebek. A könyv segíthet megérteni és elfogadni a saját anyánk történetét, felvállalni a múlt traumáit, és bátorítani arra, hogy visszataláljunk édesanyánkhoz, feltegyük neki a kérdéseinket és megteremtsük a párbeszéd lehetőségét. Mindez segíthet abban, hogy önmagunkat is átöleljük, és javuljon az önmagunkhoz fűződő kapcsolatunk.